A Doni tragédiára emlékeztek

74

Történelmi visszatekintéssel, novellával, dokumentum film vetítéssel emlékeztek ma a moziban a Doni tragédia 75. évfordulójára. A második magyar hadsereg 1942 júliusában indult el a végzetes doni frontszakaszra. A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. Magyar Hadsereg 93 ezer, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el. A harcokban körülbelül 1000 ceglédi katona vett részt.

A 207 ezer fős második magyar hadsereg személyi állományából 110 ezer sosem térhetett vissza otthonába…a végtelen hómezőkön vagy a hadifogoly táborok poklában maradt örökre. A háború után évtizedekig beszélni sem lehetett róluk. Sokan a mai napig sem tudják, hol nyugszanak szeretteik – kezdte a történelmi visszatekintést Takáts László.

TAKÁTS LÁSZLÓ polgármester: „A doni tragédia gyökerei messzire nyúlnak vissza. Az első világháborút lezáró békeszerződések már magában hordozták a második világégést. Az igazságtalan trianoni diktátum és Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt sem maradhattunk volna távol az újabb világháborútól. És az ország július 27-i Szovjetúnió elleni hadba lépésével mintegy előre megszövegezte a Donnál elesettek halálát. Az akkori magyar kormány – nem ok nélkül – úgy gondolta, hogy csak a háborús részvétellel tarthatja meg a visszacsatolt magyar területeket és reménykedhet a további revíziókban.”

És megfordítva a kimaradással nem csak a további revíziót kockáztatja, hanem az addig visszakapott területeket is elveszítheti.   1941 végére a németek Moszka alatti veresége után azonban már látszott a villámháború kudarca. Így Hitler az elszenvedett személyi és anyagi veszteségek miatt egyre határozottabban követelte szövetségeseinek részvételét a háborúban. Erre a nyomásra hozták létre a második magyar hadsereget. A csapatok 1942 június 28-án kapcsolódtak be a harcokba és július 7-én érték el a Don folyót.

TAKÁTS LÁSZLÓ polgármester: „Itt a kifáradt egységek védelembe mentek át a Voronyesz és Pavlovsz közötti 208 km-es hosszú frontszakaszon. A nyár folyamán a megmaradt hídfő felszámolására tettek kísérletet, amelyből csak egy hídfő felszámolása sikerült szeptemberre, a többi mind a szovjetek kezén maradt. Októberig a harcok során 30-40 ezer katona esett el illetve sebesült meg.”

A sztálingrádi csata a után a németek fokozatosan vonták ki csapataikat  a térségből. A hadsereg vezetése folyamatosan kérvényezte a megígért megfelelő fegyverzet biztosítását és jelezte, a hosszú frontszakaszt a jelenlegi felszereléssel biztosítani nem tudja.  A honvédek közül nagyon sokan mínusz 30-40 fokos hidegben nyári felszereléssel. Takáts László beszélt arról a folyamatról, amely végül az óriási veszteséghez vezetett.

A történelmi visszatekintést után a megemlékezők a Hová tűnt Mocsáry őrnagy  című dokumentumfilmet láthatták illetve egy rövid filmet annak ceglédi vonatkozásáról.