Falunapon emlékezett Ceglédbercel arra a tragikus napra, amely a községnek a második világháború után a legtöbb szenvedést okozta. 67 évvel ezelőtt, november 4-én 442-en tértek haza kényszermunkából, 177-en azonban soha ölelhettek magukhoz szeretteiket. Több mint négyszáz svábot kitelepítettek.
Ceglédbercel lakossága nem egészen két év alatt ezer fővel csökkent. Mindez a történelem egyik legördögibb elgondolása: a kollektív bűnösség elve és a jóvátételi munka miatt. 1945-ben nem volt egyetlen olyan ceglédberceli család sem, ahol ne sírattak volna valakit vagy valakiket. Többszáz sváb származású helybélit vittek kényszermunkára-mondta a Malenkíj robot emlékműnél a település polgármestere.
TÖRÖK JÓZSEF, polgármester, Ceglédbercel: Fájó volt az elindulás, fájó volt a hazaérkezés, és azok számára, akik itthon várták a hazaérkezőket, hogy az ő rokonunk, ismerősük vagy családtagjuk nem érkezik meg az utolsó transzporttal.
1949. november 4-én tért haza az utolsó csoport, összesen 442 embernek sikerült újra megölelnie szeretteit, 177-en ezt már nem tehették meg. A falunapon minden évben a nagyszülők kitartására és összefogására emlékeznek, a hazatértek és az idegenben elhunytak előtt tisztelegnek. Az elhurcoltak embertelen körülmények között töltötték mindennapjaikat, reménykedve abban, hogy mielőbb hazatérhetnek.
TÖRÖK JÓZSEF, polgármester, Ceglédbercel: Kinek jutott egy év, kinek öt ebből a borzalomból. Abból a borzalomból, amit a politika hozott az emberekre. Jóvátételi munkára köteleztek olyanokat, akiknek semmi köze nem volt a háborúhoz, egyetlen egyszer kárt nem okoztak senkinek, nem is akartak és nem is okoztak.
Az emlékezők egy-egy szál virággal, mécsessel emlékeztek a második világháborút követő borzalmak elszenvedőire. A falunap a berceli kultúrházban folytatódott. Pogácsás Tibor, önkormányzati államtitkár elismerően szól Ceglédbercelről, a falu közösségéről, amely nem hagyja, hogy feledésbe merüljön az ősök szenvedése.
POGÁCSÁS TIBOR, önkormányzati államtitkár: Az a szép, az a nagyon fontos ebben, hogy önök ezen a napon tudnak emlékezni, emlékeznek azokra az időkre, azokra az emberekre akik elszenvedték az elhurcolást. Megszenvedték mindazt, amit egy őrült világ világhatalmi játszmájában végül rájuk mért a sors.
Az 1945-ben elhurcoltak rossz helyen voltak rossz időben, ártatlanul szenvedtek. Erről már a Német Nemzetiségi önkormányzat elnöke beszélt. Polónyi Péter úgy fogalmazott: a ma élők kötelessége, hogy emlékezzenek.
POLÓNYI PÉTER, elnök, Német Nemzetiségi Önkormányzat: Az emlékek segíthetnek minket, örökösöket abban, hogy hasonló szörnyűségek ne történjenek meg. Az örökösök dolga ugyanis az, hogy ne felejtsék el a múltat azért, hogy építhessenek egy szebb jövőt. Ha így teszünk, talán nem éltünk hiába.
A falunapon több elismerést is átadtak. Ceglédbercel Közszolgálatárét díjat vehetett át Sebestyén Mártonné és Simonné Szeleczki Ildikó. Ceglédbercelért díjat vehetett át Kövesdi István, Fáskerti Ferencnének pedig postumus díszpolgári címet adományoztak. Az ünnepségre a berceli nemzetiségi csoportok, és az általános iskolások műsorral készültek.
