Nemzetközi lovas találkozót rendeztek a hétvégén Albertirsán. A három nap alatt háromféle stílusban össze is mérhették ügyességüket a lovas íjászok. De lovasbemutatók és kirakodó vásár is színesítették a többnapos programot.
Íjjal lőni nem egyszerű. Lóról pedig végképp nem. Mégis egyre többen igyekeznek tökéletesre fejleszteni mindebben tudásukat. Az Albertirsa melletti lovas tanyán rendezték meg most a II. Hunocha lovas íjász versenyt, ami inkább közösségi élmény, mint megmérettetés – legalábbis ezt vallják a résztvevők. Ám természetesen azért mégiscsak verseny, minden nap más versenyszámban.
RUSZÁK MIKLÓS: „Három fajta versenyszám van. A magyar, a koreai és a lengyel versenyszám. A magyar az a magyarok által Kassaitól ismert versenyszám, amit a nemzetköziek is átvettek. A koreai természetesen Koreából érkezik. Itt 6 futam alatt különböző pályát építünk. Egy kétlövésest, egy három lövésest és egy ötlövésest. A lengyel pályát lehetne talán vadászpályának is mondani.”
Hisz az egy kanyargós pálya, céllal, több mint 1 km-en. A megmérettetés és maga ez az élmény, hogy a szinte családnak számító lovas íjász közösség együtt lehet, egyre népszerűbb. Idén lengyel, francia, szerb és német résztvevők is érkeztek és utaztak el most éppen, Albertirsára.
RUSZÁK MIKLÓS: „Ismerjük a hely tulajdonosát, Rónai Attilát, aki a rendelkezésünkre és a segítségünkre bocsájtotta a tudását, a lovait és mindent. Hiszen a külföldi versenyzők elsősorban nem tudnak ide lovat hozni. Itt megvan a megfelelő lóállomány erre a célra.”
Az íjászat a fiatalok körében is egyre népszerűbb. Sokan már nagyon fiatalon és nagyon gyorsan szép eredményeket érnek el.
RUSZÁK MIKLÓS: „A legfiatalabb versenyző 11 éves volt. Egészen jól teljesít. Azt is kell tudni, hogy három hónapja lovas íjászkodik. Nagyon szép teljesítmény tőle, hogy itt van a helyszínen. Vannak 15-16 évesek és természetesen idősebbek is.”
Ruszák Miklós családjában is hagyomány már ez a szép sport. Ő maga is fiatalkora óta lovagol, fia pedig íjász tudását is folyamatosan tökéletesíti.
