Ünnepelt és emlékezett a város

495

Azokban a napokban megmámorosodott az ország, hiszen felcsillant a remény, hogy a végsőkig folytogató rendszerből lehet szabadulni, fel lehet lélegezni. Együtt dobbant a nemzet szíve. Együtt szálltak a sóhajok – így fogalmazott ünnepi beszédében október 23-án Takáts László polgármester. A Városháza dísztermében tartott megemlékezés után koszorúkat, virágokat helyeztek el a Szabadság fája emlékoszlopnál és a Városháza főbejáratánál lévő emléktáblánál is.

Azok előtt a férfiak és nők, fiatalok és gyermekemberek emléke előtt hajtunk fejet, akiknek szabadságvágya 1956 októberében az ország minden pontján bátor forradalmi légkörben bontakozott ki. Azok előtt, akik az ország szabadságában, demokratikus átalakulásában a többpárt rendszerben hittek – kezdte beszédét a polgármester.

TAKÁTS LÁSZLÓ polgármester: „Bátrak voltak, lelkesek voltak, hittek, majd a kommunisták véres sortüzét követően fegyvert és hatalmat is ragadtak. Hittek a szabadságban, hittek az igazságosabb életben. És készek voltak ezért minden áldozatot meghozni. Azokban a napokban megmámorosodott az ország, hiszen felcsillant a remény, hogy a végsőkig folytogató rendszerből lehet szabadulni, fel lehet lélegezni. Együtt dobbant a nemzet szíve. Együtt szálltak a sóhajok.”

Hiába, sunyi módon visszatért a hatalom – folytatta Takáts László. S kegyelmet nem ismerve fogta be a nemzet száját és kegyetlenül leszámolt a forradalommal, a szabadságot azokban a napokban az utcán kereső és megtaláló nők és férfiak, fiatalok és gyermekemberek ezreivel.

TAKÁTS LÁSZLÓ polgármester: „A hatalom hazai kiszolgálói pedig csaholva követték és teljesítették, sőt az eszme árnyékában sokszor túlteljesítették a moszkvai parancsot. Szolgáltatak kegyetlenül meggyilkolva, bebörtönözve, megkínozva, megbélyegezve sok tízezer magyar honfitársat, a bátor férfiakat, nőket, fiatalokat és gyermekembereket. Tisztelt emlékezők. Az 1956-os forradalom leverését követően sokáig tilos volt október 23-ra emlékezni, sőt még említeni.”

Tisztelet a bátraknak – emelte ki a polgármester. Tisztelet azoknak, akik bátorsága után fellélegezhetett ez az ország, akik tetteikkel, hősi halálukkal a ma szabadságát megalapozták. Történelmi visszatekintést Nagymihály Zoltán tartott.

NAGYMIHÁLY ZOLTÁN történész: „1956 már régen nem politikai jelentésével és kiterjedésével azonos. Sokkal inkább jelképe lett egy nép történelemből ismert ösztönös, heves, kényszerű megnyilatkozásának. 1956-ban minden megtörtént, az is ami bekövetkezett és az is, ami nem. Lejátszódott bizonyos értelemben a múltunk és bizonyos értelemben a jövőnk is.”

A történelmi visszatekintés után a Ceglédi Szakképzési Centrum Közgazdasági és Informatikai  szakgimnáziumának diákjai mutatták be műsorukat. Ezt követte a hagyományos koszorúzás a Városháza főbejáratánál és persze a Szabadság fája emlékoszlopnál. A városvezetés, pártok, egyesületek, civil szervezetek és intézmények képviselő helyezték el az emlékezés virágait a Szabadság fája emlékoszlopnál és a Városháza főbejáratánál, a Forradalmi bizottmány elítélt tagjainak emléket állító márványtáblánál.