A női kézilabda NB II utolsó előtti fordulójában, vasárnap Pestszentlőrincen lépett pályára a Ceglédi Kék Cápák felnőtt csapata. A házigazda Tempo győzelme esetén már bajnoki címet ünnepelhetett és a mérkőzés úgy is alakult, hogy ezt megtehették…
Női kézilabda NB II, felnőtt, Dél
Tempo KSE – Ceglédi Kék Cápák 35-28 (20-12)
Szentlőrinc, 50 néző, vezette Benyusz és Sadnai
Cegléd: Szegedi Brigitta, Juhász Bernadett (kapusok), Kisjuhász Petra 9 (3), Vuletic Suncica 6, Ade Sowunmi 3, Herceg Réka 3, Dobos Renáta 2, Mertlik Mónika 2, Tóth Adrien 1, Tóth Ágnes 1, Török Melinda 1, Mód Klaudia.
Kiállítás: 4, ill. 24 perc.
Hétméteres: 6/5, ill. 3/3.
Az eredmény alakulása: 3. perc: 3-1, 9. p.: 6-5, 16. p.: 9-8, 25. p.: 16-9, 42. p.: 23-19, 56. p.: 32-25
Tóth Norbert edző: Úgy indultunk neki a mérkőzésnek, hogy bármi lehet a végkimenetel, de legalább nehezítsük meg a Tempo helyzetét és ne tudja olyan egyszerűen megnyerni a mérkőzést és ezzel a bajnokságot is. Az első 15 percben még tartottuk magunkat, bár hibáztunk védekezésben támadásban egyaránt, és ehhez egy elég érdekes játékvezetői felfogás is kaptunk! Ugyan a második félidőt megnyertük, de sajnos ezzel nem sikerült a két pontot is elhoznunk! Nagyon hiányoztak az átlövés gólok és a gyors lerohanások. Egy mérkőzésünk maradt, azt mindenképpen meg szeretnénk nyerni, hiszen van mit törlesztenünk és azzal egy igen jó tavaszi szezont zárhatunk le!
Pudics Zsolt egyesületi elnök: Az természetes, ha egy csapat képes megnyerni egy bajnokságot és megteremti a hátterét annak, hogy magasabb osztályban is elinduljon, akkor kapjon egy kis plusz támogatást, de ezen a meccsen ez a segítség bőven átlépte a még kezelhető határokat. Már a 24. másodpercben megkaptuk az első két percünket és a további 59 percben még sok ritkán vagy sosem látott szituációt is átélhettünk száz százalékban a mi terhünkre. A hazaiak 20 percet játszottak emberelőnyben, amit köszöntek és ki is használtak az akkor dobott 18 góljukkal. Már az is túlzás volt, hogy az összes kétes szituációban a Tempo javára ítélnek a sporik, de emellett még számtalan, ordítóan egyértelmű esetben is fordítva ítéltek ellenünk. Ez a nyomás persze felőrli a játékosok koncentráltságát, nem csoda, hogy a szokásosnál több hibával játszottunk. Jelzésértékű, hogy egy mindenképpen nyerni akaró csapat úgy védekezik hazai pályán, hogy egy kiállítást sem gyűjt be és a bajnoki mezőny legtöbbet és leghangosabban reklamáló edzőjének egy halk pisszenéssel sem kellett szólnia a játékvezetők felé a 60 perc alatt. Egyébként gratulálunk a Tempónak és sok sikert kívánunk az NB I/B-ben.
