A holokauszt áldozataira emlékeztek

845

Mai eszünkkel felfoghatatlan szörnyűségek téptek szét, nyomorítottak meg családokat, életeket, jövőket – így fogalmazott ma a holokauszt ceglédi áldozataira emlékezve Takáts László polgármester. 1944. április 16-án kezdődött a magyar zsidóság deportálása Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon. 2001-től minden áprilisban az áldozatokra emlékeznek a középiskolákban.

Cegléden a Kereskedelmi iskolában tartottak ma megemlékezést. Beszédet a polgármester mondott, aki úgy fogalmazott: mi itt Magyarországon arra voltunk nevelve, hogy felejtsük el a saját holokausztunkat, vagy ha erre nem vagyunk képesek, legalább ne beszéljünk róla, legalábbis nyilvánosan semmi esetre sem.

TAKÁTS LÁSZLÓ polgármester: „Nem ünnepelni, emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni egy általunk át nem élt szörnyűséges világra, a beteg, kegyetlen mészárlásra, amelynek során több mint félmillió honfitársunkat pusztították el. A ceglédi zsidóság közül a holokauszt idején 525-en vesztek oda a haláltáborokba, a munkaszolgálat embertelen körülményei között.”

Arra kérte a diákokat, gondoljanak bele, milyen lenne, ha holnaptól minden harmadik osztálytársuknak megkülönböztető jelet kellene hordani azért, mert más a vallása, más a bőrének, hajának vagy szemének a színe, mert a szülei jómódúak, vagy szegényebbek, vagy csak éppen azért, mert más zenekar zenéjét szeretik.

TAKÁTS LÁSZLÓ polgármester: „Hazánk, Magyarország 1944 márciusi német megszállása után a Hitleri igények maradéktalan kiszolgálásra kineveztetett Sztójai bábkormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket. A sárga csillag viseléséről, a kerékpárok beszolgáltatásán át a zsidók lakásainak igénybevételéig, majd gettóba zárásukig. 1944 áprilisi felmérés szerint Cegléden a neológ anyahitközségnek majd 600 tagja volt. Cegléden a gettósítás során összesen 581 főt költöztettek össze.”

A ceglédi zsidókat a gettóba zárás után 1944 június 17-én szállították át a kecskeméti gyűjtőtáborba. onnan a hónap végén pedig Aushwitz-Birkenauba. Elfogadni, elfelejteni nem lehet, de élni kell tovább az érthetetlen megértéséért, különös érzékenységgel arra, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg – emelte ki beszédében Takáts László. A megemlékezésen a kereskedelmi iskola diákjai magáról a holokauszt, a megkülönböztetésről is beszéltek. De a magyar áldozatokra emlékeztek olyan írók, költők műveinek felidézésével is, akik átélték a holokauszt borzalmait.